|
Internetes tartalom, online újságírás, webes információáram - módszerek, gondolatok, megjegyzések...
|
|
RÓLAM FEEDEK  
NAPI BETEVŐ
SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
TISZTELETKÖR |
|
Internetes tartalom, online újságírás, webes információáram - módszerek, gondolatok, megjegyzések...
|
|
RÓLAM FEEDEK
NAPI BETEVŐ
SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
TISZTELETKÖR |
|
2005. november 21., hétfő
Elköltöztem!
Még mindig itt keresel? (szó sincs semmi ordítozós-ajtócsapkodós válásról, minden régi bejegyzésemet itt hagyom!:-) pollner
ezt pollner írta [ Permalink | | ] BizniszBlog Eszközök Etika Fizetős tartalomHírblog Mellébeszélés Online napilapok PR & marketing Tartalom Tudásmenedzsment Újságírás Újságíróképzés
|
|
2005. november 17., csütörtök
Mínusz „e- ”
Médiablog. (Még nekem is meg kell szoknom.) Szóval Médiablog. Talán sikerült olyan nevet találni, ami magában hordozza a korábbi ennek a blognak az örökségét, ugyanakkor utal arra is, hogy szeretném kicsit bővíteni a tematikát. (Patetikus fordulat) Kedves Barátaim, Kedves Olvasók, Kedves Hozzászólók,(Kedves Vitatkozók)! Bródy János mára már klasszikussá nemesült mondása szerint „Ha nem lehet előre-, akkor le kell lépni!” Én inkább az előbbivel próbálkoznék: Mostantól a hvg.hu alatt megjelenő Médiablogon olvashattok. Remélem fogtok! Ezúton szeretném megköszönni Mr.A-nak és a Freeblog közösségének az eddigi támogatást. Jó volt itt. Most mégis elmegyek, mert sok spekuláció után a gyakorlatban is szeretném kipróbálni, hogyan működik egy (fél)hagyományos szerkesztőségbe ágyazott blog.
|
|
2005. november 16., szerda
Adásszünet
Gyerekkoromban néhány perc villódzás, majd némi "hangyacsata" után egy felirat jelent meg a tévé képernyőjén:
|
|
2005. november 15., kedd
Konferencia a médiakonvergenciáról
Divatos téma szeretünk róla beszélni, mégis kevesen tudnak róla, mik is a médiakonvergencia következményei. Például hogyan kell erre felkészülni az újságíróképzésben?
Google Analytics
Hírverseny? Fel sem merült. Inkább próbálok a hírek emésztésében segíteni. Kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz a Google Analytics a többi ingyenes forgalommérő szolgáltatásra. (Sejtéseim vannak.)
|
|
2005. november 14., hétfő
Gyurcsány-különszám az Indexen
Amikor megláttam Sztahanov blogján, azt hittem, hogy egy vicces montázs. De nem, tényleg ez az Index címlapja. Csupa-csupa Gyurcsány. Fidesz kampányfogás? Az Index próbálkozása, hogy megszabaduljon a ballib bélyegtől? Az MSZP újabb kísérlete, hogy a „fiatalok hangján” szólaljon meg? - Gyanítom, hogy az utóbbiról van szó. A következő választásoknak egy nyertese már biztosan van: Az Index. Egy „mértékadó hírportál” teljes első oldalának kibérlése, számos erre a célra készült cikk legyártatása feltehetően szépen megdobta az árbevételt.. (Ehhez még hozzá lehet számolni a belső oldalakon tömegesen megjelenő szép nagy szélkakasos hirdetéseket is.) A veszteség oldalon mindössze a hiteleség árválkodik. Ki nem szarja le.
|
|
2005. november 11., péntek
Doransky kiszivárogtat
Valamikor nyáron jelent meg a hazai blogtérben a „rejtélyes” Blogter. iPodokat osztogatott a Golden Blog „gálán”, észosztó (észgyűjtő) blogot indított, „helyszíni közvetítést” adott az Internet Hungary konferenciáról, az azonban eddig nem derült ki, miről is szól az egész. Ezen a héten Doransky végre „fellebbentette a fátylat”: A mozduló tüll mögül annyi látszik, hogy a Blogter részben „participatív média” (kéretik nem megijedni), részben pedig egyszerű, jól használható blogszolgáltatás lesz. „A blogszolgáltatási vonalon kevés új dolgot lehet mutatni az embereknek.” – írja Doransky. Persze, igaza van, a legfontosabb dolgokat már kitalálta valaki. A baj csak az, hogy ezek a megoldások eddig sehol sem jelentek meg egyetlen, ingyenes, magyarul beszélő, programozási tudást nem igénylő szolgáltatásban. Majd a Blogter? („Disclaimer”, vagyis amolyan „vigyázat, közöm van a dologhoz” vallomás: Én ugyan ott voltam a Blogter fogantatásánál, a magzat fejlődését leginkább csak az izgatott szülők elbeszéléseiből ismerem. És is kibicként várom tehát a Blogter születését!)
|
|
2005. november 10., csütörtök
Cserebere
Aki nem csak olvas, de ír is a Freeblogon észrevehette, hogy a belépéskor ott, balra fenn eltűnt az Index és feltűnt a Sziget.hu logója.
A két tartalomipar
Korábban zenével (hangfelvételek készítésével) foglalkoztam, ami szerintem alapvetően a zenéhez, illetve a zenehallgatáshoz kapcsolódó tevékenység, de később felvilágosítottak róla, hogy ez is a zeneipar része. Idővel, mikor már elviselhetetlen túlsúlyba került a szóösszetétel második tagja, magam is úgy éreztem, hogy váltani kell. Voltam újságíró szerkesztő, egyszer még a titulusomban is benne volt, hogy „tartalomfejlesztési…”. Joggal merült fel bennem a gyanú, hogy a zeneipar után most a tartalomiparba csöppentem. Úgy gondoltam, ha már úgyis benne vagyok, ismerjük meg egymást. Tegnap elmentem a MATISZ (Magyar Tartalomipari Szövetség ) DAT 2005 konferenciájára. Cselesen kihagytam a délelőtti plenáris ülést, azonnal A „Tartalomipari stratégiák” szekció „A hazai tartalomipar helyzete és lehetséges feladatai” fórumára estem be. A Magyar Telekom impozáns konferenciaközpontjába érkezve elsőre az tűnt fel, hogy alig lézengenek a szép nagy teremben. (Szerencsére a programban jelzett 9 résztvevőből nem jött el mindenki, ezért biztosítva volt a közönség kétharmados többsége.) A jelenlevők átlagéletkora nagyjából a Re: Activism konferenciások háromszorosa lehetett. A „ csillogó szemű ifjúság” mellett teljesen hiányzotak az üzleti konferenciákon mindig jelen levő klónozott managerek is. Az elnöklő Bakonyi Péter (igazgatóhelyettes, NHIT) igen rutinosan vezette az ülést - a témától függetlenül nyilván bármilyen értekezletet, egyeztető fórumot hasonló színvonalon, bármikor képes lenne moderálni. Hja, a rutin! A sorvezetőül szolgáló, az óriáskivetítőn is megjelenő, sűrűn teleírt Word dokumentum jól mutatta, hogy a hivatalos tartalomipari stratégia nem az újdonságok, a látványos mgoldások hajhászásáról szól. Már a részvevők bemutatkozásakor is röpködtek az „kitörési pontok” „fejlesztési stratégiák” „indikátorok” és „beavatkozási lehetőségek”, később a "hekyzet csak fokozódott" Húsz perc után gyanakodni kezdtem, hogy talán tévedésből valamilyen másik szakma konferenciájára csöppentem, de a sorra kerülő Z.Karvalics László (ITTK) a tőle megszokott módom elkezdett a fontos dolgokról beszélni. Asztaltársait azonban nem sikerül ilyen könnyen kizökkenteni a korábbi kerékvágásból. A MSZH-t képviselő fiatalember hosszasan ecsetelte a „szerzői jogi alapú tevékenységek” előnyeit, majd passzusokat olvasott fel egy kiadás előtt álló, a témával foglalkozó könyvből. (Később, amikor újra hozzá kerül a szó, „onnan szeretném folytatni” bevezetéssel megint előkapta a kéziratot.) Az egyes témák között a közönség is megnyilvánulhatott. Legnagyobb meglepetésemre az ilyenkor szokásos néma hallgatás heylett itt többen is szót kértek. Még jobban meglepődtem, amikor a hozzászólók az előadóktól már ismert szóhasználattal („kitörési pont stb.”) nagyon hasonló, közönséges halandó számára semmit sem jelentő szövegeket adtak elő. Nagyjából az első óra vége felé a szerzői jogos előadó váratlanul felmerült a kéziratból és az Encyclopedia Britannica hagyományos és elektronikus változata között vont párhuzamot. (Előállítási és terjesztési költségek stb.) Ez valóban jó kis téma lett volna - ’88-ban. Ma már inkább arról szól a történet, hogy a Wikipedia hogyan nyomja (nyomta) le az EB-t. Ekkor világosodott meg a számomra, hogy ezek az emberek egy másik világban élnek. Ez a „tartalomipar” nem a „content business”, hanem éppen az, ami ebből kimaradt. A közhivatali szféra, az akadémiai kutatóintézetek és a könyvtárak világa ez. Ők azok, akik megpróbálnak kiénekelni valami pénzt a központi (újabban EU-s) fejlesztési alapokból. Körülöttük még felbukkannak a (valódi) üzleti szféra azonszereplői, akik a megszerzett pénzből előállítják a vágyott tartalmakat. Bocs, ez nem az én "tartalomiparom"! Miután ezt végre sikerül tisztáznom, nem maradt más hátra, mint a diszkrét távozás. Utószó: Apró technikai finomság. A konferenciaközpontban kitűnő wifi-elérés működik – sajnos kizárólag csak jelszóval rendelkezőknek. Függelék: Kelt nálam sokkal szorgalmasabb volt: Nem csak végig ülte a DAT 2005 második napját, de részletes beszámolót is írt róla!.
|
|
2005. november 9., szerda
Halál utáni élet, örökkévalóság, feltámadás - a weben
A Techbázis (Origo) egy friss cikke arról ír, mi történik halálunk után a weben hátramaradt „örökségünkkel”. (A cikkre Pocakos hívta fel a figyelmem.) Jó téma, alapos feldolgozás. Engem valahogy mégis jobban izgat, mi történik életünkben a weben hagyott nyomainkkal. Néha egy gyors Google-keresés során egymás mellé kerülhet a doktori értekezés, egy azóta elavult előadás és egy fórumon indulatból kiszaladt, ma már nem szívesen vállalt vélemény. Törölni, rejtegetni nem lehet, minden ott marad örökre(?). Vannak persze törölt, ma már el nem érhető anyagok is a weben. És vannak olyanok is, amiket ilyennek hiszel, de mégis elérhetők. Az eMasa blogjában Gyarmati László írt az Internet Archive szolgáltatásáról, ahol már évek óta nem létező, elérhetetlen weboldalak kelthetők életre. Hátborzongató.
|
|
2005. november 8., kedd
Hoppá! Új honlappal rukkolt elő a Világgazdaság!
Indulásakor talán a VG.hu állt a hazai online napilapok közül a legközelebb a virtuális világszínvonalhoz. Az idők folyamán kicsit javítgattak rajta, mára azonban eléggé megkopott. "A megújult rovatrendszer, a letisztult új design a könnyebb, gyorsabb tájékozódást segíti, a nyitó oldalra pedig a korábbinál jóval több, de áttekinthetőbb információ kerül. A tartalmat illetően az egyik legfontosabb újítás a személyes hangvétel erősítése. A vezető hírek alatt, kiemelt helyen önálló blokkot kapnak a vélemények. Ebben a publicisztikák és a nyilvános fórum mellett saját blogokkal jelentkeznek majd a Világgazdaság szakírói, ahol szubjektív módon, de a napilapban megszokott szakmai színvonalon értékelik a „Közélet”, a „Makrogazdaság” és a „Vállalatok" életének napi történéseit. Szerzőink naplóbejegyzéseire természetesen a regisztrált olvasók is reflektálhatnak, illetve önállóan is indíthatnak blogokat, és továbbra is szabadon hozzászólhatnak a honlapon megjelent cikkekhez." Hát, ez olyan szép, hogy már gyanús. Pedig tényleg letisztult, áttekinthető a nyitóoldal, lehet hozzászólni a cikkekhez, ott vannak a blogok...
"Blogbolond amerikaiak"
A múlt hét egyik „vezető híre” volt, hogy „a blogbolond amerikaiak” napi 3,5 órát olvasnak blogokat. Ez önmagában nem is volna akkora tragédia, ha nem a munkahelyükön tennék ezt. Az MTI Panoráma kis színesét átvette többek között az Index, a hvg.hu, az MTV.hu és a Prím is. Engem nem sokkolt a hír, ugyanis a szöveg variációi az utóbi évtizedben rendszeresen felbukkantak. A korábbi vészjelzések szóltak már „az interneten való szörfölésről” (ez a idióta elnevezés legalább már kiment a divatból), munkahelyi e-mailezésről, csetelésről, online randizásról, internetes aukciózásról, a pornó oldalakról nem is beszélve. (Távoli rokonként felimerhető a "kokakóla mámorban fetrengő amerikaiakról" szóló híradás.) Nos, ha valamennyi ijesztgetés reális lenne, akkor már rég leállt volna a világgazdaság. Azt persze nem vitatom, hogy akik munkahelyükön internethez jutnak, nem feltétlenül csak a munkájukhoz szükséges weboldalakat nézegetik. Jól mutatják ezt a látogatottsági statisztikák is: Az e-médiát legtöbben délelőtt 10-11 között látogatják (reggeli kávé utáni válság / információéhség – kinek hogyan), a második látogatói csúcs délután 2 körül (ebéd utáni munkaundor) érzékelhető és csak a harmadik, valamivel kisebb csúcs esik este 7-re, vagyis munkaidő utánra. Én azért azon is elgondolkoznék, hogy milyen munkahely az, ahol észrevétlenül lehet fél napokat szabadon internetezni. Az emberek nem azért nem dolgoznak, mert interneteznek, hanem azért interneteznek, mert ez sokkal kevésbé feltűnő, mintha például golfozni kezdenének. Én egyébként azonnal, két lábbal rúgnám ki az ilyen embert. Mármint azt a vezetőt, akinek a részlegében ennyire rosszul szervezik meg a munkát, hogy napi 3,5 óra kihasználatlan ideje marad a dolgozóknak.
|
|
2005. november 7., hétfő
Európai blogsphere
A közelgő Les Blogs konferencia alkalmából készül egy gyűjtemény az európai blogoszféráról. Van fogalmad a katalán, ír vagy litvá blogokról? Gondolom, hogy a Világ Bloggereinek nagyjából ugyanennyi sejtelme van a mi blogszférácskánkról. Ne idegeskedj, semmi sincs kőbe vésve. Ez egy wiki-alapú gyűjtemény, lehet javítgatni!
Még egyszer a Hírszerzőről
A múlt héten kétszer is foglalkoztam a Hírszerzővel: Először a főszerkesztőváltás, másodszor a „blogkörkép” kapcsán. Kiegészítésül fontosnak tartom elmondani, hogy röviddel a második bejegyzés megjelenése után levélben válaszolt Seres főszerkesztő, aki elismerte, hogy …. Miért kell erről írni? Mert nem tekinthető tipikusnak. A kritikus megjegyzésekre a legtöbb „illetékes” dühös hallgatással, sértődött elutasítással, vagy lehengerlő(nek szánt) ellentámadással reagál. Arról, hogy a minőségi szerző- és szakértőgárda ellenére sem működik elég jól a Hírszerző egy múlt századi (korai ’70-es évek?), klasszikus vicc jutott az eszembe: Moszkvában új kuplerájt nyitnak, de a forgalom sehogy sem akarja elérni az Ötéves Tervben előirányzott mértéket. Vizsgálóbizottságot hívnak össze (állami- és pártvezetők, szakszervezet, Nőszövetség stb.), ahol - Lehet, hogy az épülettel van a baj?
|
|
2005. november 5., szombat
A Reggel alkonya
Az elmúlt napokban több helyen is megjelent, hogy megszűnik a Reggel. Ez sokkal kevésbé lepett meg, mint annak idején megalakulása.
A Hírszerző blogkörképe
A vélemény szent címmel hazai blogkörképet közöl a Hírszerző. A (számomra) ismeretlen Kiss Ádám politikai- és hírblogokra koncentráló írása nem túl mély, nem túl pontos, inkább mintha iskolai dolgozatnak készült volna... A felszínesség, az apróbb tévedések, pontatlanságok nem is zavarnának anniyra, de a cikk vége mellbeverő. A szerző miután számos témán átrohant, három bekezdésen át részletesen foglalkozik a bulvármédia kedvencével, a szélsősésges rasszista - Kiss Ádám szerint "radikális világnézetű" - pólóárussal. Az "objektív újságírás" jegyében Kiss számos idézettel dúsítva ismerteti "a véleményblog jellegzetes fajtáját". A szerző a "másik oldalt" nem szólaltatja meg, ő maga semmit nem fűz hozzá. Seres főszerkesztő szépen bemutatkozott.
|
|
2005. november 4., péntek
EuroBlog 2006 - felmérés
Most majd kiderül (?) hogy Európában ki és mire használja a blogokat.
A vezető lapok leleplezik a hírtolvajkat
Végre. Nincs többé hírlopás. A Népszabadság a következőket írja: Korábbi feltételezéseinkkel ellentétben tehát a híreket nem a kopipészt újságírók (illetve az őket erre felbújtó szerkesztők) lopják, amikor szó szerint veszik át más lapok cikkeit (Természetesen az írások elejére-végére odabiggyesztik: "A ..... szerint"). Az igazi tolvajok a sötétben bújkáló, hírösszefoglaló-fénymásoló minisztériumi alkalmazottak. Börtönbe velük!
Have Your Say
A BBC nyilván megirigyelte Bolgár György Beszéljük meg c. műsorának sikerét ezért a BBC News portálon néhány hete elindította a Have Your Say szekciót. A Have Your Say természetesen a BBC-től megszokott, átlátható, rendezett módon működik. A játékszabályok egyértelműek, előre megismerhetők. A viátára bedobott témákhoz - azok jellegétől függően - kétféle hozzászólás lehetséges. A teljesen moderált vitákban a hozzászólások csak a szerkesztői ellenőrzés után kerülhetnek nyilvánosságra, a „reagáló moderálással” működő vitákban a regisztrált olvasók közvetlenül is írhatnak hozzászólást. Újdonság a hozzászólások véleményezése. Az olvasók a megfelelő (recommend) gomb lenyomásával szavazhatnak, minden hozzászólásnál megjelenik, hányan tartották ajánlásra méltónak Minden bejegyzés alatt külön panasz gomb található, így egyszerűen és gyorsan bemószerolhatók a „házszabályokat” be nem tartó hozzászólók. A Have Your Say láthatóan még bejáratós. Hozzászólások ugyan szép számmal akadnak, viszont csak nagyon kevés mellett lehet ajánlásokat is találni (főleg többet). Mindenképpen érdemes elolvasni a hozzászólások szabályait. Egy részüket nálunk sem ártana bevezetni…
Támadás a blogok ellen?
Sztahanov nyomán bukkantam a Kultplay írására, ami a Forbes magazin A blogok támadása (Attack of the Blogs) című cikkét ismerteti. RaZo (Kultplay) bejegyzését olvasva az az érzésem támadt, hogy a Gonosz Multik ismert bérencükön, a Forbes magazinon keresztül aljas támadást intéztek a bloguniverzum ellen, de aztán Daniel Lyons cikkét elolvasva megbizonyosodhattam róla, hogy létező problémák kissé bombasztikus tálalásáról van csak szó. Az elmúlt években a blogoszféra látványos eredményeket ért el politikai és gazdasági manipulációk leleplezésében. A sikerek nyomán sokan vérszemet kaptak, néha ott is szeretnének leleplezni, ahol nincs mit, vagy olyanok is tényfeltárnának, akiknak ehhez nincsenek meg a megfelelő eszközeik. Néha nehéz meghúzni a kutakodás és a rágalmazás közti határt, ráadásul a bloggereket általban csak saját józan eszük korlátozza (ha van), a blogokban (gyakran nagy) nyilvánosságot kapó, alaptalan rágalmak ellen gyakorlatilag nincs védelem. (A „tényfeltáró blogolás” szerintem nem sokban különbözik a kincskereséstől. Fémdetektort bárki vásárolhat, de nem kapja meg hozzá azokat a régészeti ismereteket, amiknek elsajátításához sok éves kemény munka szükséges.) Egészen más kategóriába tartoznak azok a bloggerek (vagy bloggereknek látszó szabotőrök), akik „aljas indokból, előre megfontolt szándékból”, valakinek a megbízásából blogokkal támadnak egy céget. Ejnye-ejnye. Nem árt tudni, hogy a blog (is) kétélű fegvyer. Amikor a piac manipulálásának új eszközeként jelenik meg, az üzleti szereplők / politikusok lelkesednek érte, amikor azonban ugyanezeket az eszközöket ellenük fordítják, gyakran felháborodittan tiltakoznak. Valójában nincs is ebben semmi újdonság. Daniel Lyons egyébként a Forbes cikkében sem állította, hogy minden blogger gazember, egy néhány nappal ezelőtt beszélgetésében Riadó? Végveszélyben a blogoszféra? Dehogy! A cikk leginkább arra alkalmas, hogy a blogtérben újra jól megforgassa a Forbes nevét, javítsa Daniel Lyons találatait a Google-ben és új üzleteket hozzon a bloszférát monitorozó pr ügynökségeknek. Frissítés (05.11.04): Kelt hívta fel figyelmemet Nicholas Carr a témába vágó bejegyzésére: Carr szerint nincs semmi probléma, csak egyszerűen a blogoszféra is úgy megerősödött, hogy a "régi média" is elkezdett vele komlyabban fogllakozni. A blogoszféra sem szent és sérthetetlen, nem is hibátlan, szereplőinek meg kell tanulniuk elviselni a kritikát. Carr több vezető blogra is hivatkozva úgy látja, hogy ez még nem megy eléggé. (Nicholas Carr nagyon jól tudja, hogyan lehet egy cikkel vihart kavarni: Does IT matter c. meglehetsen provokatív (vagy csak friss szemléletű) cikke rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű ellenvéleményt - Carr számára pedig óriási hírverést - generált.
|