|
Internetes tartalom, online újságírás, webes információáram - módszerek, gondolatok, megjegyzések...
![]() |
|
RÓLAM FEEDEK ![]() ![]()
NAPI BETEVŐ
SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
TISZTELETKÖR |
|
2005. augusztus 30., kedd
Véleménymentes újságírás?
Véleménymentes újságírás nincs. Amit annak mondanak, az olyan, mint a cukormentes sütemény. Aki a „tiszta” hírekre kíváncsi, olvasgathatja a hírügynökségek jelentéseit. (Kevesen teszik – önszántukból.) Már a szerkesztői döntés – melyik anyag kerül a lapba/portálra, milyen terjedelemben, milyen helyre – önmagában is véleményt tükröz, eleve nem létezik semleges, mindentől és mindenkitől egyenlő távolságot tartó kiadvány. Az olvasók egy része azonban nem elégszik meg a hírekkel, kíváncsi azok összefüggéseire, a szakértők, vagy az általuk mértékadónak tartott személyiségek véleményére. A megfelelő ismeretekkel rendelkező, az összefüggéseket feltáró, önálló véleménnyel rendelkező publicisták nagyban hozzájárulnak a lap önálló arculatához, ugyanakkor az olvasók többsége elég felnőtt ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a publicisták és a lap/portál között. Uj Péter sokszor vihart kavaró szerdai írása nem azonos a Népszabadság hivatalos állásfoglalásával. Tóta W. Árpád markáns véleménye nem az Index Rt sajtóközleménye stb. Úgy tűnik, a világban sok lapnál gondolkodnak azon, hogyan lehetne megújítani a vezércikk (editorial) műfaját, hogy lehetne élőbbé tenni a „vélemény” oldalakat. Steve Outing nemrég megjelent cikkében számos példával szolgál. A nyomtatott lapok interneset kiadásukat használják fel, hogy közvetlenebb kapcsolatba kerülhessenek az olvasókkal, nagyobb terjedelemben közölhessenek kívülről jövő - gyakran az adott téma szakértőitől származó - véleményeket. Miközben tehát még az erre nem igazán alkalmas nyomtatott lapok is mindent megtesznek, hogy a különböző véleményeket integrálva a lehető legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki az olvasókkal, nagy könnyelműséget követ el az a portál, ami eleve lemond erről a lehetőségről. Az induláskor az [origo] az objektív hírszolgáltató, a „mértékadó hírforrás” szerepét célozta meg. Kérdés, hogy ez a szerep megfelel-e az azóta megváltozott igényeknek, az átalakult médiafogyasztási szokásoknak? Előzmények:
|