A „két tűzes” fórumot Bodoky Tamás (Index főszerkesztő-helyettes) hosszú, papírból felolvasott előadása nyitotta meg. (Ezzel  sikerült is eltölteni a teljes fórum rendkívül szigorúan kimért idejének mintegy  felét.) Az előadásban a blogtörténelemtől az Index (és érdekes módon a versenytárs Origo) sikertörténetén kívül sok mindenről szó volt, csak arról nem, miért is lenne két tűz között az online sajtó. Mindkét vezető portál szárnyal, a hirdetési bevételek dinamikusan nőnek. (A következő fórumon beszélő Gerényi Gábor  - Index – büszkén jelentette ki, hogy annyi a hirdetőjük, hogy már az okoz gondot, hova is rakják ki a reklámokat.) A bajok persze azzal az izével (tartalomnak is nevezik) vannak, amit hagyományosan a reklámok közé szokás tenni. Hát igen, ezt valahonnan elő kell állítani, idő, pénz, újságírók – kellemetlen.

Bodoky beszédében kérdésként felhozta az összes olyan polémiát, ami a boldogabb országokban már inkább csak sajtótörténeti adalék.

Amatőrök és profik. (Melyik oldal melyik?) Csak nem Simon Waldman  , Jay Rosen, Tim Porter , vagy  Dan Gillmor( bocs, nem sorolom tovább) képviseli az amatőr oldalt?

Újságíró – blogger ellentét. Hol???  Profi, vezető lapoknál dolgozó újságírók érzik szükségesnek, hogy független blogban írják meg, ami megírásra érdemes (de anyagi, terjedelmi, vagy más megfontolásokból nem fért be a lapba.) És persze azért is, mert angolszász tradíciók szerint az „objektív újságírásba nem vérnek bele az egyéni vélemények.

Közben vezető világlapok mind azon dolgoznak, hogyan integrálhatják a lehető leghatékonyabban a „kívülről” jövő véleményeket. Blog, civil újságírás, olvasói visszacsatolás… Nem az elnevezés, hanem az új információforrások és az újfajta „tartalomszűrők” alkalmazása a lényeg..

A hazai helyzetről sokat elárul, hogy ezekben a témákban két „veterán”  - itt az angol kifejezésre, nem a pejoratív jelentésre utalnék – újságíró, a mindkét fórumban résztvevő Léderer Pál (Népszabadság) és a második fórumon fellépő Hirschler Richárd (HVG Online), két hányatott sorsú online „melléküzemág” főszerkesztői voltak naprakésznek. A tiszta, vagyis print „apuka” nélkül online újságírást képviselő Bodoky láthatóan készült a leckéből, ugyanakkor elismerte, hogy az ezredforduló táján ígért újfajta újságírást eddig nem sikerült megvalósítaniuk. („A miért nem?” kérdésre adandó válasz sajnos már nem fért bele a rendelkezésre álló néhány percbe.) Weyer Balázs (Origo ügyvezető & főszerkesztő)  a már korábban is hangoztatott nézeteihez hűen közölte, hogy ő nem érti, mi is ez a felhajtás a blogok körül, nem is ismeri az egész témát.

Gerentsér Imre (Sanoma) a maga nyugodt módján, békítő szándékkal megjegyezte, hogy azért lehet online tartalmat csinálni „hagyományos” módon, új szereplők bekapcsolása nélkül is. (Ott éppen nem jutottam szóhoz, de azért most megkérdezném: A rendkívül sikeres Startlap nem éppen a civil, önkéntes „tartalomgyártók” bekapcsolásától működik?)

„Copy-paste” újságírás. A kirendelt vitavezető Vajda Éva (Manager Magazin) rámutatott, hogy ez a „műfaj” nem az online újságírással kezdődött. Szerinte ennek fő oka az újságírók túlterheltsége, az irreális teljesítmény (karakterszám) elvárások stb. Bodoky Tamás erre büszkén jelentette, hogy náluk ilyen probléma már nincs, bevezették az „etikus hivatkozás” gyakorlatát, a copy-paste cikkeket már legalább 3 helyről ollóznak össze.

Bulvárosodás (ide sorolnám a címoldalak szerkesztését és a címadást is). Bodoky szerint ki kell elégíteni a közönség igényeit. Léderer felvetette, hogy ha színvonalban egymás alá licitálnak a lapok (a portálok is ide értendők), idővel elérik azt a színvonalat, ahonnan már nincs lejjebb. Pozitív példaként a Hvg Online-t hozta fel, ami az utóbbi időben bulvárosodás nélkül is gyors fejlődésnek tudott indulni.

Én persze kénytelen voltam eljátszani a faltörő kos rám osztott szerepét. Megkérdeztem BT-t, hogy akkor most tényleg felvállalják a „lemenni kutyába (Kopaszkutya), másképpen „a mi bunkó kis közönségünk” (R.Z. zeneművész ) elvét (és gyakorlatát)?

Bodoky ezt igazából nem tagadta, legfeljebb arról beszélt, hogy a módszereken még finomítani kell.

Nem volt köztünk vita. Nem lehetett. A kívülálló azt hihette, hogy azért nem, mert BT és WB nem értik a blog (ebben az összefüggésben nem napló, hanem a „civil újságírás” szinonimája) lényegét. Én ezt nem így gondolom. Sőt, éppen az a véleményem, hogy ők, akik a Magyar Narancs újságíróiként/szerkesztőiként részesei voltak a hazai újságírás legújabb történetének legnagyobb vérátömlesztésében, akik a „nagy média” árnyékban (és annak impotenciáját kihasználva) létrehozták a két (később vezetővé váló) portált, ők tudhatnák a legjobban, mi is az a civil újságírás. Tudhatnák, de már nem akarják tudni. Ők már egy jó ideje a „mainstream media” részei.

Na, itt kezdődhetett volna a vita. Persze ehhez sok minden szükségeltetett volna. Leginkább szándék.